Nem ismerem Spéder Zoltánt. De ha úgy szelektálnám a barátaimat, hogy éppen kinek akarják a fejét venni, majd hátat fordítanék annak, akire kilövési engedélyt adtak ki, nem lennék különb, mint Kádár János, amikor Rajk László ellen fordult. Ez pedig ne legyen már követendő példa 2016-ban…

Szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy fogalmam sincs Spéder üzleti tevékenységéről, már ami a mélyebb összefüggéseket illeti. A tulajdonában és érdekeltségében lévő gazdasági és médiabirodalom erejével azonban tisztában vagyok, így azzal is, hogy a nagyra nőtt fa lombkoronája elveheti néhány alacsonyabb elől a napfényt. Az ellene irányuló támadás mélypontja mindazonáltal a parókakészítő által szervilissé züllesztett TV2 rejtőzködő milliárdos-sorozatának legutóbbi darabja volt, amit méltán nevezhetünk médiatörténeti hulladéknak. Nem egy lóláb, hanem egy egész ménes lógott ki és pakolta tele a képernyőt az általuk termelt citrommal.

Bástya elvtárs "A Tanú" című filmben

(a kép forrása: zene.blog.hu)

Az pedig nem narancs, még akkor sem, ha Virág elvtárs annak akarja beállítani.

Tanácstalanul széttárt kézzel és komolyan kérdezem: a rendszerváltás utáni 26. esztendőben tényleg ott tartunk, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszternek ki kell nyilatkoztatnia, miszerint nem tagadja meg Spéder Zoltánt, mint barátot? Azért Spéder mégsem Dániel Zoltán, aki békaemberekkel tartotta a kapcsolatot és mindent bevallott. Értem én, hogy a legfrissebb híradások szerint a roham nem Lázár János pozíciójának gyengítésére irányul, hiszen nem rá tüzeltek, csak éppen mellé. Sokan persze nem szomorodtak volna el, ha a közismerten igen aktív Lázárt is éri néhány sörét. Főleg azok közül, akik a Habony-Vajna-Rogán tengelyben vélik felfedezni boldogulásuk eredőjét.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy most éppen ki az illetékes Bástya, illetve Tuschinger elvtárs, mert az biztos, hogy Pelikán egyre kevesebb akad.

Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!

Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.