A mai nap legnagyobb trollkodása a „közügyek iránt érdeklődő, független magánszemély” meghatározás, amelyet a népszavazási kérdését szabálytalannak tűnő becsúszással érvényesítő Erdősi Lászlóné állított önmagáról. Az ilyenért egy normális publikum piros lapot adna neki, ha már bíró nincs a pályán, aki felmutathatná.
Tegyük félre azt a nyilvánvalónak látszó mellébeszélést, amelyet az ügyben a politika iránt már hajnalban igen élénk aktivitást mutató Erdősiné folytat. Helyette nézzük meg, hogy egyáltalán milyen kérdést kíván a népfelség elé vinni.
Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek - a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény szerint – továbbra is zárva tartsanak vasárnap?
Remélem, hogy feltűnt: hősünk egy már érvényben lévő törvényt kíván megerősíttetni egy népszavazáson, aminek nagyjából annyi értelme van, mint Rákosi Mátyás idejében az Országgyűlésnek. Az, hogy egy raklap kopasz fiatal versenyző – akikről egyébként lerítt a politikai tudásszomj és a közéleti kérdések megoldása iránti olthatatlan vágy – gáláns lovagként segítette a hölgyet állampolgári jogának gyakorlásában, leginkább komikus lenne, ha nem számítana tragédiának.
Erdősi Lászlóné a Nemzeti Választási Iroda előtt február 23-án
(a fotó forrása: Index Balogh Zoltán MTI)
Tegye fel a kezét az, aki a rendszerváltás reményekkel teli, boldog várakozási időszakában egy kisstílű gazemberekkel teli, dél-amerikai, vagy balkáni állapotokat idéző politikai köztérről ábrándozott, ahol egy több ízben is leadni kívánt népszavazási kezdeményezésnek eleve annyi esélye van, mint Leónidasznak a thermopülai csatában? Esetleg jelentkezzen az, aki lassan 26 évvel az első szabadon megválasztott Parlament eskütétele után úgy gondolta, hogy egy hivatalos állami szervezet előtt néhány kigyúrt felsőtestű alak képes lesz majd megakadályozni bárkit demokratikus jogai gyakorlásában?
Az esetben leginkább – a diktatórikus kivitelezés mellett – az az érdekes, hogy senkinek sem használ. A Fidesz számára pedig mindenképpen kontraproduktív. Kétlem, hogy a párt több mint 2 milliós tábora egy emberként támogatja azt, ami a Nemzeti Választási Irodánál történt. Józanul gondolkodó ember ugyanis nem akarhatja azt, hogy egy demokratikus, többpártrendszerben működő országban ilyen eszközökkel kell meggátolni bárkit jogai gyakorlásában – pláne akkor, ha az egy parlamenti párt. Nevetségesen tragikus, de egyúttal ocsmány kategóriába jutottunk.
Egyetlen percig sem hiszem el, hogy Erdősi Lászlóné a „közügyek iránt érdeklődő, független magánszemély”-ként intézkedett kedden reggel. Akik mögötte vannak, azok pirruszi győzelmet arattak azzal a négy másodperces előnnyel, mellyel az MSZP-t előzték meg. Végig kellett volna gondolni, hogy ez egy vereséggel felérő siker lesz, ami után kár lenne hátradőlni.
Ha pedig ezt teszik, akkor ezzel a négy másodperccel a magunk mögött hagyott 26 évet dobhatják a történelem szemétdombjára. Ott pedig büdös van.