Ha Önre havonta ráküldenek egy bérgyilkost és sikerül mindig likvidálnia, akkor vajon megoldotta-e a problémát? Nyilván nem, hiszen egészen addig, amíg a megbízó él, nincs biztonságban. A gond gyökere nem az, akinél a fegyver van, hanem akinél a pénz a fegyverre. A népvándorlás exodusa erről szól.

Az erősen képletes példával tulajdonképpen azt kívánom igazolni, hogy milyen felesleges és a téma szempontjából irreleváns bármilyen intézkedés, amivel a bevándorlók útját igyekeznek megakadályozni. Józan paraszti ésszel is átgondolható, hogy a helyzetre ez nem válasz, hiszen amíg Afrikában vagy Ázsiában ilyen körülmények uralkodnak, addig folyamatosan lesznek útra kelők. Éppen ennek okán a kerítésekre költött pénz – a belpolitikai üzenetet nem számítva – csak a tűzoltásra jó, ugyanakkor arra valóban nem létezik jobb elképzelés, hiszen a határok védelme az alaptörvénybe foglalt tézis. Mindezzel együtt táborokra, tranzitzónákra és a bevándorlók ellátására sem kellene ekkora összegeket fordítani nemzetállami és európai uniós szinten egyaránt, ha létezne olyan terv, ami a migráció origójánál nyújtana enyhülést, ergo: politikai és háborús okok miatt nem kellene senkinek nyakába vennie a családját és saját magára sem útilaput kötnie. Úgy tűnik, hogy az eddigi stratégia nem volt megfelelő, annak ellenére sem, hogy a 2014–2020-as időszakban több mint 28 milliárd euro áll rendelkezésre az uniós tagállamok kétoldalú együttműködési alapjaiból származó forrásokon felül.  Az EU 2011-ben 25,3 milliárd euro hivatalos fejlesztési segélyt nyújtott: a teljes összeg több mint fele Afrikának jutott a 10 legnagyobb támogató (a támogatás arányában) kizárólag az európai országok által Afrikának nyújtott támogatás, az első helyen Írország áll (a teljes támogatása 81%-át Afrika kapja), ezt követi Belgium (77%) és Portugália.

Anna Matvejeva már 2006-ban leírta „Az Európai Unió Közép-Ázsia politikája” című értekezésében:

Az uniós fellépés kulcskérdése a megfelelő válság-előrejelző mechanizmus. Az andizsáni krízis előtt nem volt valószínűsíthető, hogy komoly menekülthullám érheti el az Unió-t, mára ez a helyzet megváltozott, mivel 75 andizsáni menekültet fogadtak be uniós tagállamok. A fluid politikai helyzet miatt nem kizárható, hogy újabb és újabb menekülthullámok érhetik el Európát. A részleges sikerek ellenére az Unió befolyása jóval kisebb, mint amit a befektetett összegek alapján elvárhatnánk. A stratégia átgondolásával, jóval nagyobb befolyást lehetne elérni. Az első feladat lehet a helyi elemek – kormányzat, civil társadalom, önkormányzatok – bevonása a projektek tervezési fázisában. Másodszor sokkal világosabbá kell tenni az elvárásokat és célkitűzéseket. El kell azt is fogadni, hogy Közép-Ázsia országai más fejlődési pályát futnak be, mint az új közép-európai EU-tagok. Rájuk nem lehet alkalmazni a „tranzíciós” paradigmát, a projektek kidolgozásánál jobban figyelembe kell venni a helyi viszonyokat – például a politikai iszlám szerepe.

Úgy gondolom, hogy nagyságrendekkel hatékonyabb lenne az, ha a fentiekben is vázolt – és még célzottabb -  projektek kiötlésén, illetve megvalósításán dolgoznának az Európai Unió illetékes szervei ahelyett, hogy emberbaráti megnyilatkozásokat tesznek. Utóbbiak ugyan valóban nagyon szépek, de ettől még a héten Ausztriában bekövetkezett tragédia ismétlődése garantálható lesz, sőt további ezrek fognak tengerbe fulladni nemzetközi vizeken. S ha már itt tartunk, nem süllyednék le Szanyi Tibor szintjére, aki 71 ember hullahegyének magasságára felkapaszkodva igyekszik cáfolni azt a tényt, hogy elveszett az Európai Parlamentben és Orbán Viktorra keni a felelősséget a hűtőkocsiban életüket vesztett migránsok miatt. EU-s képviselőként nem ez lenne a feladata, ámbár nem lepődök meg, mert a belpolitika vizein is ilyen eszközökkel hajózott. Úgy tűnik, hogy létezik az a havi fizetés, amiért megéri undorító álláspontokat is képviselni.

(fotó forrása: Index Kisbenedek Attila AFP)

Amennyiben a problémát nem az alapjaiban fogja kezelni, akkor az Európai Unió a saját sírját ássa meg, hiszen az általuk elutasított szélsőséges eszmék nyernek majd teret. Egyre többen lesznek azok, akik lőni akarnak majd bárkire, aki határaikat megsérti. Ennek elterjedése a valós veszélyforrás, melynek jelei élesen kirajzolódtak már a Facebook-on és más közösségi oldalakon is. A gyűlölet- és hangulatkeltés legjobb ellenszere pedig leginkább az lenne, ha az EU megtalálná azokat a gyökereket, melyekből a háború és a faji megkülönböztetés sötét fái nőnek ki.

S ha ez megvan, akkor rájönne arra is, hogy valójában miért jött létre. Az Európai Unió jelenlegi legnagyobb kihívása ez. Ha ennek megfelel, akkor pozíciójában és rangjában is megerősödhet, ha nem, még az európai gondolat is köddé válik mindörökre.