Ha már kiadná a tűzparancsot, akkor csupán egyetlen kérdést kellene tisztázni. A napokban megjelent írásában ugyanis nem konkretizálta a célpontokat. Nyilván a bevándorlókra tüzelne, de azért ebben a szakmában mégis illene pontosabban elemezni a szituációt.

Könnyedén elintézhetném azzal is, hogy Zárug által vizionált tűzparancs kiadása a végrehajtókat semmiben sem különböztetné meg azoktól, akik 1956-ban a Kossuth téren fegyvertelen és békés tüntetőket gyilkoltak halomra. Felhozhatnám példának a szerbek által elkövetett etnikai tisztogatásokat is, melyek nem csak felnőtt, hanem gyermek áldozatokat is követeltek.

De nem teszem.

Nem kívánok ugyanis „csupán” könnyeket fakasztani és emberbaráti köpönyeg mögül osztani az észt, miközben tudom, hogy a migráció problémája nem merül ki ennyiben. A Golgota valós lehet, ezt a menekültáradatot tényleg nem tudjuk kezelni, az ellenőrizetlen tömegek érezhető veszélyt jelentenek egész Európára. Az erre adott válasz azonban nem lehet a legsötétebb önkényuralmakat visszaidéző reagálás. Egy tűzparancs kiadása az önbecsülésünket is évszázadokra visszavetné, elvenné a demokráciába vetett hitünket, megoldást pedig nem hozna.

Zárug Péter Farkas politológus

(fotó forrása: mandiner.blog.hu)

Mit kezdene Zárug ezzel a helyzettel, s vajon kimenne-e a déli határszakaszra egy esetleges fegyveres konfliktus után, mi több, megnézné-e a kerítésen lógó halottakat? Belegondolt-e abba, hogy tanult emberként, s pláne politikai elemzőként, kijelentései mire ösztönözhetnek embereket? Hiszen leginkább neki kellene egy ilyen exodust mértéktartóan és alaposan analizálnia, ehelyett szimplán lerendezi egy tűzparanccsal. Nem tudom megérteni, hogy mi vezethette ideáig, hiszen eddig rajta kívül egyetlen komolyabban vehető – a véresszájú, Facebook-on tobzódó hivatásos gyűlölködőket leszámítva – szakértő, vagy párt sem publikálta támogatóan Zárug verzióját. Még a radikális vonalon mozgó Jobbik is védhető, de legalábbis magyarázható álláspontra helyezkedett, s nem hozakodott elő azzal, hogy le kell mészárolni a migránsokat. Vona Gábor tudja: a tűzparancs követelésével olyan vonalat lépne át, amely után soha nem táncolhatna vissza. Egyértelmű, hogy a magyar kormány egyedül nem lesz képes megoldást találni, ehhez uniós segítség és együttes intézkedések kellenek, hiszen napi 2-3 ezer migráns befogadása – akár átmenetileg is – teljes képtelenség, nem beszélve arról, hogy papírok hiányában nem fogjuk felismerni, közülük ki lesz a kígyó a keblünkön.

Röszke: egy menekült nő kislánya haját próbálja kiszabadítani a kerítés drótjai közül

(fotó forrása: Index Kisbenedek Attila AFP)

Mindezzel együtt érdemes lenne elgondolkozni a felelősségen. Azon a felelősségen, melyen leginkább azok osztoznak, akiknek a véleménye messze is elérhet, és sokan követhetik. A példamutatás az értelmiség döntő fegyvere kell, hogy legyen kiélezett helyzetekben. Ez most az. Aki ilyenkor nem képes uralkodni magán, az ne próbáljon másokon sem. A most elhangzó szavak nagyon termékeny talajra hullhatnak, a kimondói pedig könnyen a frontvonalban találhatják magukat.

S még valami. A felelőtlenül kimondott szó éppúgy helyrehozhatatlan károkat okoz, mint a célba ért töltény. Onnan pedig nincs visszaút.