Mert a politika is lehet érdekes

PoliPraktika

PoliPraktika

Ez nem az az Európa, ahol én élni akarok!

2015. augusztus 24. - Herczeg Sándor

Ebben teljesen igaza van Jean-Claude Juncker-nek, az Európai Bizottság elnökének, aki a Die Welt részére közölt ezzel a címmel publicisztikát. Csakhogy a schengeni határszakaszról nézve gyökeresen más a helyzet, mint egy brüsszeli bársonyszékből szemlézve.

Nem kifejezetten ezekre a mondatokra számítottunk. Az Európai Unió menekültekkel kapcsolatos tehetetlensége már a régebben is megmutatkozott, holott többen, számtalan alkalommal sürgették azokat az intézkedéseket, melyek végre a megoldás irányába mutatnának. „A capite foetet piscis” – Juncker elmélkedésére tökéletesen illik a latin mondás, hiszen mit is várnánk el az EU-tól, ha az egyik legfőbb vezetője a hal feje? Megírtam már korábban is:

Lehet így is folytatni. De kíváncsi lennék arra, hogy Jean-Claude Juncker vicces kedve megmaradna-e abban az esetben is, ha Európa menekültekkel teli hajója vele együtt süllyedne el.

Márpedig, ha az Európai Bizottság elnöke csupán széplelkű ömlengésre képes, miközben migránsok ezrei törnek át határokat, Európa hajója tényleg alámerül azokkal együtt, akik egyébként segíteni akarnának. Papolhat értékközösségről, jó szándékról, tenni akarásról és segítőkészségről, csak egy valamit felejt el: minden kondér kiürül és az összes csónak megtelik egyszer. Nem beszélve arról a kétségtelen tényről, hogy Jean-Claude Juncker választópolgárai az öreg kontinensen élnek, amiből egyenesen következik, hogy őket kellene képviselnie. Nyilvánvaló, hogy az EB elnökének politikai gyakorlata merőben eltér a magyaroknál – illetve más, nagyobb nemzeteknél - megszokottól, hiszen Luxemburg volt miniszterelnökeként egy olyan országot igazgatott, amely népességét tekintve Budapestnek is csak harmada, nemhogy Magyarországnak. Állama közismert jólétéről már szót se ejtve. Ilyen közegből érkezve még talán természetes is, hogy halvány fogalma sem lehet arról, mi folyhat szegényebb sorsú nemzeteknél. Tettek helyett sajnálkozni a hülye is tud, ez nem igényel különösebb politikai kvalifikáltságot.

Korábban is megfogalmaztam már, hogy ideje lenne felismerni azt a tényt, hogy az uniós politika éppen a szélsőséges gondolkodás bástyáit emeli fel és erősíti nap mint nap. A migrációs probléma kezelésének minél távolabbra eső megoldása egyértelműen nekik kedvez. Ha 24 óra alatt cirka 1700 határsértő érkezik Ásotthalomnál vagy Röszkénél, az ugyanannyi idő alatt legalább 10 olyan embert szül, aki fizikai erőszakkal is szívesen fellépne ellenük. Teljesen hétköznapi, normális életvitelű emberek fognak csatlakozni azokhoz, akik e vonatkozásban már felismerték, hogy eljött az ő idejük, a bevándorlás pedig remek szikra ideológiájuk terjesztésére. Épeszű ember nem erősítheti mindezt. Ráadásul ezt csak tetézik az idétlenségbe hajló, emberbaráti köntösbe bujtatott frazeológiák, melynek Juncker jegyzete ideális mintapéldánya – csakhogy társadalmi támogatottságuk jószerével a nullával kompatibilis. Hozzáteszem: békeidőben és felhőtlen égbolt alatt szép gondolatok. Csakhogy most dörög és szakad az eső.

foto_reuters.jpg

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke

(a fotó forrása: Reuters)

Éppen ezért érdemes lenne feltenni a kérdést: vajon ez olyan Európa, ahol élni akarunk? Megvédik érdekeinket és értékeinket? Vagy az a „juncker-i” álláspont lesz a hivatalos, amely bármiféle ellenőrzés nélkül fogad be bárkit?

Miért nem képvisel inkább velem együtt több százmillió európait Jean-Claude Juncker? 

Miért egy Európa határán lévő, s azt óvni próbáló kis ország minisztere kénytelen kimondani azt, amit az Európai Bizottság elnökének kellett volna már hónapokkal ezelőtt. Lázár János ugyanis augusztus 20-án az utóbbi esztendők legpontosabb értékelésében Juncker „munkáját” végezte el.

A bevándorló áradat, az a sok-magyarországnyi ember, amely Afganisztán, Szíria vagy Szudán felől errefelé, Európa és Magyarország déli határa felé tart, igenis jelent veszélyt, és jelent kockázatot. Igaz, más-más kockázatot, mert az a több mint hatvanmilliónyi úton lévő ember valóban nem egy családba tartozik, és nem lehet egy kalap alá venni. De ez a néptömeg igenis kockázatot jelent Magyarországra és a magyar családokra nézve. És kockázatot jelent Európa minden polgárára! Van, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hiszen a papírok, azonosítási lehetőségek nélkül mozgó tömegben előre jelezhető, hogy politikai és vallási szélsőségesek is jönnek. Hogy ez merő populizmus? Mondják ezt azoknak, akiknek a szerettei terroristatámadásokban haltak meg Tunéziától Párizsig!

Jean-Claude Juncker úrtól ezt várnám el. Ezért választották meg, s nem azért, hogy jegyzeteket írogasson. Nem messze tőle volt egy olyan szerkesztőség, ahol ezt sokszor megtették. Hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Úgy hívták, hogy Charlie Hebdo.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://polipraktika.blog.hu/api/trackback/id/tr577731382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.08.24. 20:39:57

Legalább a menekült ügy sikeresen visszaszorítja a liberális ámokfutást.

Irbisz 2015.08.24. 21:43:33

Ven bolond, utana az özönviz, ez lehet a mottoja.
Ha mas szakmakban van nyugdijkorhatar, total nonszensz hogy politikaban -es ezt töle függetlenül mondom, mert altalanosan igaz- nincs.
Ilyen vilagtol elszakadt kartekony venemberek indokolnak, hogy 70 felett senki ne lehetne bizonyos szint felett politikus.

asgdftzre 2015.11.23. 10:30:55

Most visszatekintve az elmúlt hónapokra, egyértelműen mi vagyunk a vesztesei annak, hogy mégis itt maradt és itt él ebben az Európában.
süti beállítások módosítása