Érdekes eszközzel és módszerrel üzent legfőbb riválisának a Jobbik elnöke. Miközben a Fidesz a migrációs probléma kezelésével a saját térfelén támadta le Vonáékat, addig a Jobbik válaszcsapása éppen a kormánypárt szavazótáborára irányul. Ügyes.
Vona Gábor már a 2014-es választások előtt felismerte, hogy addigi politikai koncepciója vigyorogva elég lesz egy 15-20 százalékos eredményhez, de ha nem változtat az irányon, akkor többet soha nem kap. Ezért kezdte el irtani a gazt, még ha nem is mindig jó kapával és távolról sem gyökerestől. Viszont a kertészkedéssel olyan sajtóvisszhanghoz jutott hozzá, melyhez addig nemigen. Legutóbbi gyergyószentmiklósi szereplése teljesen világossá tette azt a vonalat, melynek mentén a következő időszakban mozogni kíván, ezt azonban még beárnyékolhatják a párt szekértáborához lazán, de mégis kötődő gárdista mozgalom tagjai, nem beszélve a Betyárseregről.
Vona Gábor augusztus 7-én Gyergyószentmiklóson
(fotó forrása: mon.hu Veres Nándor/MTI)
A kérdés az, hogy a Bertha Szilvia volt jobbikos parlamenti képviselő által gründolni kívánt új szervezet és a köré csoportosuló szélsőjobboldali erők hol találják meg számításukat. Bertha egyelőre kissé a háttérben van, de a Facebook-on már mozgolódik, célcsoportja pedig könnyedén beazonosítható. A Parlamentből az országos listán elfoglalt rossz helyezése miatt 2014-ben kiesett politikus saját honlapján pozicionálta a Jobbikot, s ebben felvillantotta a lehetséges teret is.
A nemzeti jobbközép néppárt pozíció foglalt. Recseg-ropog ugyan, de őszintén: melyik politikai párttal nem így van manapság? Jön majd a választás előtti 1-2 év, és akkor újra visszaszerzik a szükséges számú, most esetleg elbizonytalanodott szavazókat. Egy perc kétségünk ne legyen, hogy a népnevelés hiánya miatt a választók memóriája továbbra is maximum három hónap. A nemzeti balközép hely még szabad, ez az, ahova a Jobbikot programja egyébként pozícionálná. Azt mindenki tudja, hogy a választásokon a pártnak rengeteg baloldali szavazója volt. Rossz hír, hogy a hamvaiból újra szerveződő MSZP is erre a helyre hajt. Jó hír lehet, hogy a hitelvesztésük olyan mértékű, ami mégis a Jobbik malmára hajthatja a vizet, a keresztény meghatározottsággal együtt. Amennyiben, saját hitelét nem dobja el önként. Szabad már a szélsőjobboldali hely is, de meddig? És mi lesz a Jobbikkal, ha a kormánypártok a választásokra összeszedik magukat, a társadalmi 5-10 százalékos igényre megjelenik a radikális jobboldali párt, és az önként eldobott szélsőjobb pozíció után az irányváltás meghatározatlansága és a baloldal újraszerveződése, összefogása miatt nem képes a balközép helyet sem elfoglalni? Ez egy igen reális jövőkép a mai helyzetben.
Bertha értékelése egészen újszerű meglátás abban a tekintetben, hogy a Jobbikot balközépre tolná be, így saját magának felszabadítva a szélsőjobbos területet. Ha túljutunk azon a sértődöttségen, ami a képviselői hely elvesztésével jár, mindenképpen megállapíthatunk annyit, hogy a Jobbik valóban sok voksot gyűjtött be korábbi baloldaliaktól, elég ha Janiczak Dávid ózdi sikerére gondolunk.
Bertha Szilvia, a Jobbik korábbi országgyűlési képviselője
(fotó forrása: atv.hu Facebook)
Mindettől függetlenül a helykeresésben Vona Gábor játssza a főszerepet, hiszen machiavellista technikája eddig működni látszik. Az, hogy Gyergyószentmiklóson még a kormányt sem felejtette el helyenként megdicsérni, rendkívül képletes és szimpatikus lehet azoknak a Fidesz-pártiaknak, akik hajlamosak kissé jobbra ingadozni. A legutóbbi Tárki-felmérés szerinti 45 százalékra rúgó „bizonytalan tábor” meggyőzése ezen felül „Jobbik- jutalomfalat” lehet, s ebből már akár egy komoly eredmény is összejöhet. Vona Gábor nyilvánvalóan abban bízik, hogy amíg a migrációra adott válaszára kapott Fidesz-kommunikáció a saját térfelén garázdálkodik, addig ő egy előre ívelt szabadrúgással veszélyeztetheti az ellenfél kapuját. Azzal, hogy igyekszik a szocializmusra jellemző jegyekkel felruházni a Fideszt, tulajdonképpen nem csinál mást, mint amit Bertha Szilvia a Jobbikkal. A kormánypárt fegyverét próbálja visszafordítani a Fidesz ellen, bízva abban a nem csekély bázisban, amely egy néppárti Jobbikot még akár határesetként el tud fogadni. Nem képezi vita tárgyát az sem, hogy a jelenlegi helyzetben csak a Jobbik esélyes váltópártként működni. Ehhez azonban valóban több kell, mint amit 2014-ben hoztak össze.
A baloldali fragmentáció megmerevedett frontvonala azt is jelenti, hogy nem képesek hatékony üzenetekkel kitörni a lövészárokból, a bevándorlásra adott válaszuk pedig alapjaiban tér el a társadalmi elvárásoktól. Ugyanakkor a Jobbik egyelőre az út elején tart. Ha sikeres lesz Vona Gábor kertészeti tevékenysége, és ahogyan fogalmazott, „kiirtja a náci romantikát”, akkor meglesz az esélye egy szoros választási küzdelemnek. Ha viszont a partvonalra szorított szélsőségesek képesek lesznek önszerveződni, akár Bertha, akár más körül, megoszthatják tágabb bázisukat. Ez lenne a Fidesz számára a legoptimálisabb forgatókönyv, ezért nem lennék meglepve, ha a közeljövőben újabb jobbikos mínuszos hírek kerülnének elő, de azon sem, ha Bertha mozgalmi élete erősebb publicitáshoz jutna a kormánypárt holdudvarához tartozó sajtóorgánumokban.
