A történetírók szerint nem a francia királyné tette fel a hírhedt „Ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot?” kérdést a lázongó tömeg láttán – de a vélemény biztosan nem állt távol tőle. L. Simon átvitt értelemben szintén megközelítette ezeket a magasságokat hétfőn.
A Miniszterelnökség parlamenti államtitkárának voltak már merész húzásai, leginkább olyanok, amelyek nem növelték népszerűségét. Amikor tavaly úgy vélte, hogy Vida Ildikó NAV-elnök levele akár a postán is elveszhetett, tulajdonképpen a saját portájára piszkított, hiszen a területet ugyanahhoz a minisztériumhoz tartozó kollégája, Németh Lászlóné felügyeli. Nem is beszélve az elhíresült festményügyről, vagy netán a vasárnapi bevásárlásáról írott verséről.
(a fotó forrása: Index)
Az biztos, hogy L. Simon László nem a szimpátialista első helyét preferálja, ennek okán talán nem is meglepő, hogy hétfőn olyat domborított, melyen nem csak az ellenzék hökkent meg. A szocialisták vasárnapi boltbezárást firtató népszavazási kezdeményezése kapcsán ugyanis az Origo szerint ezt kérdezte:
Ha azt mondják, hogy négymillió szegény él az országban, miért követelik, hogy vasárnap is lehessen vásárolni?
A reakció több szempontból sem szerencsés. A portál megkereste Czibere Judit szociológust, szegénységkutatót, aki világossá tette: az államtitkár által említett rétegnek is „vannak alapvető szükségleteik, de éppen amiatt, hogy jó részük havi 75-80 ezer forintnyi, vagyis a létminimum alatti jövedelemből él, napról napra él, vagyis nem tudnak egyszerre sokat bevásárolni, csak naponta annyit, amennyi éppen szükséges.” Mindettől függetlenül nem török lándzsát a vasárnapi boltzár ellen s mellette sem, hiszen a témában mindkét oldalnak vannak elfogadható érvei. Sőt, azt gondolom, hogy sokak számára válhat hasznára, ha a plázák talmi csillogása helyett értelmesebb, akár kulturális programot választanak, s ebben akár L. Simon Lászlóval is egyetértek. Ugyanakkor érdemes lenne odafigyelni a „piaccá alakuló” üzletekre is, ami egy tipikusan magyar példa a törvények kiskapuinak kijátszására. Ennyi erővel az összes élelmiszerbolt piac lehetne, ha egy őstermelő bevisz oda két vödör almát, vagy egy raklap görögdinnyét. Legyen az akár a CBA…
L. Simon László szavainak viszont nem ez a tanulsága. Inkább az, hogy a hatalomgyakorláshoz nem csupán a szavazásnál meglévő többség elérése a lényeg, hanem annak megtartása is. Ehhez pedig nem cinizmus, hanem tolerancia és méltóság is kell. A hatalom birtokában ugyanis rettentő nehéz megőrizni a mértékletességet, vagy akár figyelembe venni az arányokat. Ez igaz az emberi méltóságra is. Fontos megjegyezni: a hatalom időleges, parlamenti ciklusokra szól, a birtokosa pedig rosszul hiszi, hogy ő a főnök. Ez pont fordítva van, mindig a hatalom tartja fogva az embert. Az pedig már jellem kérdése, hogy az ember ezt miként viseli el.
Mindez még akkor is igaz, ha az MSZP nevetséges népszavazási bénázása feljogosíthatja L. Simont némi pikírtségre. Ezzel az eszközzel lehet, sőt időnként nem is árt élni a politikai életben, csakhogy az már más lapra tartozik, ha ebbe több millió embert is belevonunk. Az ugyanis nem szerencsés, hiszen elég fellapoznunk a történelemkönyveket és rájövünk: természetesen nem úgy, ahogy ma lehetséges, de Marie Antoinette is ráfázott erre.