Egy egészséges zsidózásra mindig van alkalom. Ürügy pedig bőven akad. A legutóbb az, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szeptembertől bevezeti "a holokauszt és emlékezete" című tárgyat. A kommentáradat pedig a legsötétebb korszakokat felidézően indult be.

Szívesen citálnék ide véleményeket a Facebook közösségi portálról, de nem fogom megtenni. Többek között azért sem, mert nem kívánok nyomdafestéket nem tűrő szavakat látni a saját írásomon belül. Maradéktalanul egyetértek az indexes Csonka Anna írásával, aki viszont feltüntetett néhány hozzászólást, ami csak a tantárgy oktatásának megalapozottságát támasztja alá. Az ordas indulatot és a fékevesztett haragot azonban nem értem.

Több okból sem.

Egyrészt senkinek sem kötelező a Pázmányra járni. Magyarországon még számtalan felsőoktatási intézmény közül lehet választani, ahol az ominózus tárgy nem képezi a tanterv részét. Ettől függetlenül az Index epésen, de teljesen jogosan jegyzi meg: éppen a dühödt és alapvető tájékozatlanságról is tanúbizonyságot tevő hozzászólások miatt sem érdemtelen a kurzus beindítása. Jómagam a Szegedi Tudományegyetemen szereztem diplomát, ahol a fakultatív tantárgyak között szerepelt a "Nemzet, faj, etnikum, kisebbség. Faji, kisebbségi törvénykezés Magyarországon" címet viselő, önkéntes alapon felvehető kurzus, melyet a hazánk egyik, a témában legelismertebb szaktekintélye, dr. Molnár Judit egyetemi docens, számos tanulmány, előadás és szakirodalom jegyzője tartott. Itt kívánom megjegyezni, hogy színvonalas és érdekes órái hasznomra váltak.

Sajtótájékoztató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen

Fotó: Mohai Balázs MTI (Index)

Éppen ennek okán sem tartom felháborítónak, hogy a Pázmány egy ilyen tárgyat vett fel a listára, Sok kommentelő számára lenne tanulságos, ha a holokauszt történetét megismerné, s nem csupán a gyűlölet, a látens - vagy éppen nem az - antiszemitizmus, netán saját oktalansága folytán nyilvánítana véleményt a kérdésben. 

Nem beszélve arról a tényről, hogy a tulajdonképpen illegalitásban működő kuruc.info magát újságírónak valló vegyészmérnök hallgatója is elment az eseményről szóló sajtótájékoztatóra, aki a Népszabadság szerint provokálta Szuromi Szabolcsot, az egyetem rektorát és Ilan Mor-t, Izrael budapesti nagykövetét. Nem értem, hogy erre miért van szükség, azt meg pláne nem, hogy az illető úriember miért nem érdeklődik ugyanilyen hevesen más események iránt, vagy éppen miért nem interjúvolja meg azt a jobbikos országgyűlési képviselőt, aki beleköpött a Duna-parti emlékcipőkbe, mely a folyóba lőtt áldozatoknak állít mementót. Érdemes lenne, már csak az esélyegyenlőség miatt is. Még mielőtt bárki felhördülne: a gyilkos az gyilkos, akkor is, ha zsidót, akkor is, ha palesztint öl meg vagy tesz földönfutóvá.

Úgy gondolom, hogy ennek az ügynek is jóval nagyobb a füstje, mint a lángja. A tantárgy oktatását egyáltalán nem tartom rossz döntésnek, az egyetemnek pedig joga van meghatározni, hogy életét milyen alapokra helyezi. A holokauszt és emlékezete szeptembertől lesz kötelező, ergo mindenki eldöntheti, hogy kívánja tanulni vagy sem, ennek függvényében választhat intézményt.

Azok pedig, akik saját sikertelenségük, tájékozatlanságuk, illetve az az ebből is fakadó befolyásolhatóságuk miatt zsidóznak, "hollókoszt"-oznak, vagy éppen "holokamu"-znak, érdemes lenne elgondolkodni: nem célravezető mindig másokat okolni maguk helyett. Ez még soha, semmilyen történelmi helyzetben nem vezetett jóra. Az aktuális események tekintetében zsidózni, cigányozni, hottentottázni, buzizni éppúgy nem célszerű, mint anno Amerikában se kellett volna indiánozni. A hangos beszéd pedig önnönmaguk bizonytalanságának fényes bizonyítéka.

Tegyék fel a kérdést: miért érdemes gyűlölködni? Ha pedig nem tudják rá a választ, akkor olvassák el Martin Niemöller sorait:

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.

S még valami, amin érdemes elgondolkozni. Hiszen a holokauszt sorrendje ez volt:

Nem élhettek közöttünk zsidóként.

Nem élhettek közöttünk zsidóként.

Nem élhettek közöttünk zsidóként.